Halottak napján

 Halottak  napjára  künn  a  temetőben

Kigyúlnak  a  sírok  minden  esztendőben

.Á rva  leány  térdel  szegényes  sírhanton

.Oh,  itt  az  a  hant  ma  sötét  hogy  maradjon 

„N e   haragudj, kérlek, édes  anyám, drága

,Hogy  a  te  sírodnak  fonnyadt  a  virá g a 

;Letarolva  a  rét  .  .  .  Deres  mező  felett

 A   jövő  tavaszig  nem  n yílik  kikelet

.Hajnalban  felkeltem,  kora  reggel   félve

,A   határra  mentem  kerekerdő-szélre

.Ősz  já r   az  erdőn  is,    hullnak  a  levelek

:Vetkező  faágról  sárguló  levelek

 .Természet  mostoha  az  árva  leányhoz

,Kerekerdő-szélen  nem  ju t   szép  virághoz

.Azt  szedhettem  össze,  ami  megmaradott

,S  őszi  hervadásban  csak  félig  hervadóit

Virág  mégis  van  m ár;  de  a gyertya   nincsen.

Mért  nem  ültetg etett  azt  is  a jó   Isten?

!Irgalomból  élek;   felsóhajt  az  árva

:Kevés  az  irgalom,  nem  ju t  a  v ilá g ra!

Szegény  is,  kevés  is ! .  Felzokog,  könnyezik

;Sötétség  a  síron  egyre  sötétedik

  „lo p ja m   a  világot? !e(  Megszánja  az  álom

  —S  végig simogat  a  nedves  szempillákon