Hasztalan

 Hasztalan ölelsz karjaiddal,

mint a madár kirepülök onnan

ha elfelejted,hogy szárnyamra

 milyen büszke voltam.

Lépj ki börtönödből tehát

 s szállj velem,mert így örökre rád emlékezem.

Keresd, mi mindig új bennem

lépj házamba,ajtómat kitártam

zuhogjon rám a nap s járjon át a szél.

Keress, keress,

engem keress,

mert megújulok,

s mindig újan,

ha látni bírsz

 melletted leszek.