Hazatérés

 Soha még úgy nem énekelt a múlt,

úgy csillogott, úgy csábított az élet

amelytől bolygó lábam messzi tévedt

s felém ezernyi emlék karja nyúlt.

 

Soha még úgy nem énekelt a múlt,

s láttam csalódást a jövőbe írva

láttam magam roskadni híd korlátra

s csengő dalom forró könnyekbe fúlt.

 

Soha még úgy nem énekelt a múlt

mint amikor a végső hídra tértem,

mint amikor a túlpartot elértem.

 

Soha még úgy nem énekelt a múlt,

ám sorsintéző kar suhant felettem

s a végső hídra tűzcsóvát vetettem.