Kegyetlen az osz

 A  erdőben  kihalt  minden  élet

vetve  már  az  ágya  a  levélnek

 fi  juharos  méla  lombhullása

 tanítgatja  lelkünk  lemondásra

.Elszállott  az  erdő  édes  álma,

bent  szűrődik  dal  a  lombzúgásba

még  a  kis  madár  is  mintha  félne

 ebbe  a  riasztó  csendességben.

.Szegényesek  lettek  a  virágok,

viseltes  a  selyem  zöld  ruhájok

hol  tavaszszal  esküvőjük  tartják,

dér  fedte  be  a  kis  patak  partját

Nyoma  sincs  már  a  gyalogösvénynek

minek  ösvény,  ha  kihalt  az  élet

s  itten  járni  ugyan  ki  kívánna,

hol  hallgat  a  pásztor  furulyája

Csend,  néma  csend  lakik az  erdőben

 s  panaszolok  rajta  átmenőben

 szivemre  is  őszi  napok  járnak

vége  van  a  nótás  szép  világnak