lazito szavakm

 Enyém a szó. Enyém a teste-lélke

,enyém a számban minden gondolat

amely méregfogával beharap

imára kulcsolt fiatal kezekbe.

 

Az én szavam mély mindig énekelne

buzdít, lázit, pedig maga is csak rab

és azt hiszi, hogy mézet csurgat

kitárt szájakba s halál ecetje.

 

Hogy összehúzza álma nyálát

kedvesemnek, kiért nyelvem szól

kiért a szóban értelem rezeg.

 

Öl hogyha mozdul, miért nem vágják

ki nyelvem, hiszen vért kolompol.?

hiába van szóm!Már szólni sem merek.