maganyban

Hallod  az  éjszakát,  mely részegen  zúg  odakint? 

Te  mégis  nyitott   szemekkel  feküdsz  ebben

  a félelmes  egyedüliségben  itt,  s  oly  idegesen  beszélsz

magaddal,  mint  az  ismeretlen  támadótól  remegő  vándor

a korom   éjszakában,  ki  folyton  visszanéz  s  közben

dalra  gyújtja  torkát  magabiztató  nyugalomm al.

.Érzed,  furcsa  éjszaka  ez.  Szived  dobbanásában  már

a  bútorok  s  falak  neszét  véled  hallani  s  egyre

türelmetlenebb  izgalommal  csak  azt  várod,  hogy

megszorítsa  valaki  a  kilincset  az  ajtón  és

 aztán  betoppanjon  a  váratlan  idegen,

  akinek láttán,  rémületedben,

   megnémul ajkadon  azonnal a  szó.