O, mondd

  Ó, mondd,ha későn, s ha őszi harmat,

 

levelek hullása, daru távozta után

 

Egyszer.

 

Egy kék hajnalra ,arany délre, piros estre,

 

vagy egyetlen órára csak 

 

 s ha küszöbömre nem, hát ablakomra

 

hiszen a világ akármi tág

 

nem, végtelen.

 

S az élet kurta bár morzsa belőle

 

napok, hetek, esztendők asztaláról

 

a múltba vissza mégis elgurulhat

 

ha csókra nem s tán szóra, sem

 

egy meglátásra, bár

 

eljössz-e még, ó, mondd

 

véletlenül vagy csodamód?

 

Ahogy vannak álmok,

 

melyeket kétszer is megálmodunk.