Sohaj

 Mint  hófehér  virágú,  nagy  tavasszal

biztos  gyümölcsre  áhítozó  nyár 

a  megújuló,  ősi,  női  daccal

leánylelkem  teljesedésre  vár

 Ám  nem  zengem  az  örökegy  szerelmet

megfejtve  már,  a  csoda nagy  titok

Erato  búsan,  berkeibe  elment

helyébe  én  most  újat  állítok. 

A  vágyam  szent  és  fehér,  mint  egy  gyermek

s  csak  olyan  piros,  mint  egy  gyerekszáj,

de  felzokog,  mint  kisdedet  ha  vernek.

az  éltet-adni-vágyó  lelkem  fáj.

Mint  hófehér  virágú,  hűs  tavasszal

gyümölcsre  vágyó,  fagytól félő  fák 

sóvárgón  nézem,  bús  leánypanasszal

az  eljutottakat,  kik  már  „anyák“.