Sok évek után

Tiz  esztendő  tűnt  el  én  szerelmes  párom,

hogy  veled  az  élet  rögös  útját járom 

Út  röge,  tövise  megsebezte  lábunk,

 mégis,  mintha  most  is  oltár  előtt állnánk

,Nem apadt szerelmünk, csak  tisztábban látunk

 Erősb  lett  az  érzés,  kevesebb  az  ábránd

leomlott  sok  légvár,  amit  akkor  szőttünk

est„ma" sokkal  másként  áll  már  mielőttünk!

nem  remélünk  tavaszt  lombpusztító  télben,

Hem  várjuk  már  jöttét  kincsszóró  tündérnek.

, Hem  várunk  napkeltet  sötét  gyászos  éjben,

a  mi  reményeink  rövidebbre  érnek

nem  félünk  immáron  a  sors  csapásától,

 megszoktuk  mi  azt  a tegnaptól, a mától.

 Szerető  karoddal  átölelsz  te  engem

,Irt  hintesz  szivemre  vigasztaló  szóval.

,Aztán  odahívod  kis  fiunk,  a  lelkem

,És  az  ő  ajkáról  vigasztalás  szólal

Eelkapjuk  ölünkbe,’megcsókoljuk  ketten

,S  megvigasztalódunk  mind  a  ketten  menten

.

. Benne  tíz  esztendő  minden  szenvedése

,Vesztett  reménysége,  titáni  küzdése 

kárpótolva  vagyon.  Ő  a  mi  nagy  célunk

,Érette  —  hogyha  kell  —  százat  is  kibírunk.0.