Szerelmem

 Ó,  mindig  látlak 

olykor  holdsütésben

vagy  lágy  zenében

ablakmélyedésben

néha  tükör  tiszta  fényében  égsz

vagy  odabujsz  a  kályha  melegéhez

máskor  a  lámpa  csillárán  ragyogsz,

vagy  reá  ülsz  az  óramutatóra.

Télen  a  szél  reá kerget  a  hóra,

nyáron  hullám  sodor  a  fodros  tóba,

most  madárt  űzöl  s  nem  messzi  az  árok

majd  bús  kereszt  vagy  s  két  karod  kitárod

holnap  virág  vagy  gomblyukamba  tűzve,

vagy  a  napfény  az  ablakomon  űz  be.

És  mindig  látlak.  ..  nappal  és  sotétben

S  nevedet  sóhajtom  csak:  Szerelmem,Szerelmem.