Az élet játéka

. Szemem könnyes, mint hajnalok nedves virága,

lelkem fázik testem hegyén

álmom termetes, szép férfiak

vitézek, szívem dúlt mezején

Gyatrák voltak szerelmeim, megaláztak

és úgy bolyongnak bennem mint lelkei egy háznak.

 

Nagy voltam s kicsi lettem egyszerre

és olyan pici lettem én,

így játszik az élet vad szele

lánggal, kigyúlt fák tetején.

A lelkem csodákra tartogattam, őrzőn

Kinyíltak a csodák s most felajánlom könyörgőn.

 

Nem jut már pontosan az eszembe,

hol is ,hogy hol is őgyelegtem eddig

Emlékszem, házra, férfi sikolyára,

ki gépnél szőtte a semmit.

Anyámra, kit szerettem , értettem nagyon

ám kihulltam érző öléből, élő tárgyként vakon.

 

Így játszik az élet vad szele

lánggal kigyúlt fák tetején

A lelkem csodákra tartogattam, őrzőn.

 

Kinyíltak a csodák s most felajánlom könyörgőn.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.

 

.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.