A vagy

 Elsírok  olykor  egy-egy  dalt  utánad

 Remélve,  hogy  lecsendssül  szivem

 S  mint  halk  moraj  a  felhők  mélyiben,

 Szivembe  rá  vágyak  zsongása  támad 

 Dalomban  bűvös  álmok  csókolóznak, 

Szerelmet  ígér  minden  röpke  vágy

  Pedig  tudom,  hogy  mindez  délibáb,

 Levegő  árnyéka  a  sivár  valónak

  .S  csak  fáj  a  dal    De  dalolom  azért;

 Csupán  ez,  mi  a  boldog  múltakért

 Vigaszomul  jár,  e  kevés  öröm

  .hisz  nemsokára  elemészt  a  kín, 

Szertepattannak  zengő  húrjaim

S  elárvult  lantom  búsan  széttöröm  .  .