A föld múló üdvossége

 Akármerre is forgatom a szót

Értelme egy, sötét s vigasztalan,

hogy emberszívben mákony a remény

és hogy nagy butaság és hasztalan

a hit, melynek egy más világban bizodalma van.

 

Kihunyó sugarát már a napnak én

vissza nem hozom semmi hatalommal.

Ha beföd az örök éj

s magamra maradok.

o, nincsen fény

s nincsenek napok,

amelyek sugárkövetüket hozzam leküldve

felidézhetnénk újra üdvre.

 

Az élet addig van

Amíg kering a vér a szívemben

de nincsen a síri veremben

s azontúl sem lehet!

hogyha a halál egyszer homállyal takarja

látó szememet

amely a földön olyan sokszor

gyönyörét lelte

nincsen erő,

amely felnyissa azt, újra egy percre!

 

Óh, azért,

aki az emberek között feledhetetlen

Pillanatot nem ért,

ám kulcsolódjék a keze annak imára

a földöntúli üdvökért,

 

de tudja meg, hogy mindhiába, mindhiába.