A fuvola dala

 .Emlékezés, halk szavú fuvolám,

Jer, hadd merengjek rajtad bús zenész, én

Letűnt idők könnyfátylas távolán

Az ifjúság halott dalait idézvén.

 

Hadd sírjon reszketőn az árva szólam

Unottan, mint a koldus éneke

Mely elferdül banális, méla módban

Nincs lüktető, vad, lázas élete.

 

O szerelem, százszínű zenekar!

Te másképp tudtad hajdan ezt a dalt

Mikor zenédtől volt a szívem részeg.

 

De harsány ritmusod már elenyészett

Az alkonyest árnyával betakar

Kezem kiejti álmosan a fuvolát