A lantos éji dala eneke

 Csöndes, derült éj Erkélyeden állok.

Egy nagy fa lombja sátort von felettem

s virágos ágak árnyába veszetten,

bódit az illat, mi kertedből szállott

 

Gyönyörködöm ablakodhoz hajolva

amint nézel a fénybe elmerengve

fáradtság ült finom, piciny kezedre,

mely hajad arany hullámit kioldja.

 

Most csodaszép válladra göndörülnek

s kis mellénykédet kebleden kitárva

fölállsz. Egy perc s a fény kihuny körötted

Egy csillag ég fölöttem pisladozva.

 

Elmélázom a vak, sötét világba

s szomorún hull a holdfény ablakodra. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

. 

 

 

 Csöndes, derült éj Erkélyeden állok.

Egy nagy fa lombja sátort von felettem

s virágos ágak árnyába veszetten,

bódit az illat, mi kertedből szállott

 

Gyönyörködöm ablakodhoz hajolva

amint nézel a fénybe elmerengve

fáradtság ült finom, piciny kezedre,

mely hajad arany hullámit kioldja.

 

Most csodaszép válladra göndörülnek

s kis mellénykédet kebleden kitárva

fölállsz. Egy perc s a fény kihuny korotted

Egy csillag ég fölöttem pisladozva.

 

Elmélázom a vak, sötét világba

s szomorún hull a holdfény ablakodra.