A mult titkai

 O!  csak  ki  tudnám   titkod mondani

mely  meglapul  e  név  zenéje  hátán,

és élsiklatja  szómat,  mint  a   márvány

lapról  lehullnak  fények  csókjai.

.Ugy  keresem   mélyed,  mint  halak

nagy  vágya  surran  új  horogra  csendben

,lehet  talán,  hogy  álmod  meg  se  rebben

,mikor  mesékre  neha itt marasztallak.

Pedig  ha  egyszer  széttárnád  a  lelked

oly  bőségesen  buzogna  titkod,  mint  a  tej,

oly  édes  lenne  csókod,  mint  a  serbet,

s  hogy  hullna,  hullna  rólad  a  lepel

,szeles ferfi   melled  eltakarná holdat,

hogy  talalgassák  titkodat  a  múltak.