A múlt

 A  földbe  ástam,  a  göröngy

Lepergett  róla,  mint  a  gyöngy

Vetettem tenger  mélyébe

Az  ár  partra  sodorta.

A  szélbe  szórtam  széllyel

Még-újra  visszahordta

És  egyre  itt  van.

Együtt jár  velem,

S  elevenebb  százszor,  mint  a jelen.

                                                                       ÁLDOZAT

                                                  

 Máglyát  rakok                                           

Bánatból,  amit  emberszívek  bírtak,

Gyöngysort  fűzök

Könnyekből, miket emberszemek sírtak

A  gyöngyfüzért  a  máglyára  dobom

.Felszáll-e  füstje  addig  ahol  trónol

.Az  igazságot  osztó  hatalom?