A sors hullámverése

 Ez  már a  sors halkult hullámverése,

mely  elfelejtett minden  dáridót

a zátonyokra  bőszen  sohse  támad

s a  vészsirálynak  vissza  nem  rikolt.

Vihar elől elrejtőzni  igyekszik

s  ha  nem  tudja,  elbújni  képes-e

magába  száll,  a  mély  örök  csendjébe

s kalózoknak  nem  szövetségese.

A  kagylóit sorjában  partra  rakja

játszik  velük,  tolja  ide,  oda

már  bölcs:  az elveszített  nagy csodáért

kárpótolja  a  sok apró csoda.

Mögötte  ég,  torlódik,  zúg  a  tenger

és  visszanéz:  valami  ott rekedt

,aztán  megint kagylók  héját sikálja

s elnézi a  szivárványszíneket

.Minden  öröm  egy  kissé túlvilági

s  minden  bánat de  nagyon emberi

ez  már a  sors  halkult  hullámverése

amint a  kopár szirteket veri..

..