A sziklatömb+

Alattam zeng a szép valók világa

Sikoltó kéj s kin szörnyű kin hörög,

csak én állok fönn némán, szemlezárva

a zajló élet s emberek fölött.

 

A vállamon lemondás ködpalástja

és rejtenek mély, színtelen ködök

az én világom szent, magány világa

szabadon, szilárdan, tér, idő fölött.

 

S hiába vív a percek friss csatája

a szirtem gőggel, mozdulatlan állja

orök homályban, tér s idő fölött,

de, jöhet messzi évek sok csodája.

 

Én ott állok csak fönnen, betakarva

korülottem zajló élet s emberek harca

kemény arcomon barázdákat szultek

annyi évek ányán , misztikus szellemek.