Az árnyékom és én

 Milyen  gigászi-nagyra  nő  meg

árnyékom  a  hátam  mögött.

vad  szimbóluma  az  erőnek

S  az  én  erőm,  ó jaj,  be  csöpp.

 Gigászi  árnyékomnak  torza

,ó jaj,  milyen  kicsiny  vagyok 

!Fejemtől  be  messze  sodorva

mennek  el  holdak, csillagok

.Mily  gőggel  vonulnak felettem

,napok,  világok  és  egek,

hogy jobban  lássam:  mily  csöpp  lettem

,törpe  az  árnyékom  megett

.Az  erőtlen  és  akaratlan

,mozdulni  nem  tud,  s  égig  ér

.Én minden.  De  földhöz-tapadtan

nem  tudok  nyúlni  semmiért.

Nem  tudok  fel  a  csillagokhoz

nőni,  hasztalan harcolok,

Nap  nélkülem  múl,  víz  meg  fodroz

főld,  ég,  nap  nélkülem  forog.

Be  gyűlölöm  is  az  árnyékom,

e  testetlen,  néma  erőt,

 s  mégis,  mégis   bús  rab  a  béklyón

 meghajlok  árnyékom  előtt.