Az éjji csend

 Szeretem az éjt a csendes  éjszakát,

S  az  éj  sötétjét,  mert  nincsen  határ

mely  kóbor  álmaimban  megakaszt,

nincs  forma,  tér,  idő,  mely  utam  állja,

 nincs  színzavar,  mert  nincsen  napsugár

.Vak  viharmadárként,  mely  az  éjbe  száll,

 melyik  csak  sejti,  merre  van  a  cél,

 és  nem  pihenhet,  mert  nem  tudja  hol;

 Úgy  szárnyal,  csapong,  kering  a  képzelet

 míg csak  kifárad, — mig csak celt nem er