Az írisz szirmai

 Virágokat szedtem a réten

s Rád gondoltam.

A nap elől árnyékba szaladtam

mámoros fejemet gyep-ágyra 

hajtani

így feküdtünk egyszer ketten

és tücskök zenéjét hallgattuk.

Te fölém hajoltál s álmodást

csókoltál izzó szememre.

Azóta mást nem csókoltam.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS