Boszorkányos ábránd

 Hajad leomló barna füst

nyakad ezüst,

illatod, a drága olaj

ma drága füst.

 

Meríts aranyadból reám

arany leszek,

meríts ezüstöt én reám

ezüst leszek.

 

Ha vízbe vetsz,én jég leszek

és meghalok

patakba vetsz?

én megállítom a patakot.

 

Aranyra törsz ? aranykincsem

neked adom, 

arany kulcsot nyújtok feléd

s az aranyom.

 

Ezüst sirályra vágysz talán 

a tengerem

ezüst madara, szent sirály

tiéd legyen.

 

Riadt madár, fáradt madár

szánd meg nagyon

sirály jaját pihentesd el

az ajkadon.

 

Csalogány füttyöm ne keresd,

meghalt a szó

ma szent leszek, mint a kereszt

s mély, mint a tó.

 

Ma minden könnyet kiiszom,

ma légy szelíd,

aranyserlegben nyújtsd felém

a könnyeid.