Csak fájva lehet szeretni

 Csak fájva lehet szeretni,

ez az élet örök törvénye

a vágynak gyönge koszorúja

bús alkonyod körülfogja.

 

Mert szeretünk szenvedni ,

meztelen lelkünkbe nézni,

zengő reményüket várni

ami olyan mint egy hárfa

 

megpendül egy-egy húrja,

zengi, mi mámor és öröm, 

alig pendül és máris múlik

elhalkul alig,hogy szülemlik.

 

Zamattal bíborba fogja,

az érzelmet mit hordasz

az illúziós vágyálmodat,

néha összezavarja magában

 

És mire visszatér hozzád

fehér lesz már rég a hajad 

a tükörben látod magad,

és lelked olyan üres marad.

 

Mert elmarad minden pompa,

mi vágyadat szőkén hordta,

rájössz , hogy értelmetlen volt

a szenvedő csupasz bánatod.[W.B.]