Virágének

 Hűs gyöngysorok telt fénye, ékkövek szikrázó éneke

Virágok szivárványos lírája csöngetett

Szívemen már ezer dalt, át, ezer

Csodálkozó, vagy szomjas, halk síráson.

Takard be a szemem lágy kézzel,

Hogy ne lásson

gyöngyöt, virágot, ékkövet kívüled.

 

Így jó.

Kettőnk bezárt egésze a világ most

S már záporazhat ránk messzi világok

Minden csodája, ezer ragyogása

Puha pelyhű fészkébe kábít el

Minden beteltsége,szépsége, midőn 

Minden színt, hangot, kincset, ragyogást

Körénk-karol egy behunyt szemü csók.