Bebruár üzenete

 

December délelőtti napsütés.

Oly csendes a szoba.

A vázaszájban alázatosan

kéj szál krizantém

búsan haldokol

.A kályhában pattogva

tűz dobol

széles hullámok hátán

úszik a meleg.

Agyamig kínnal felkapaszkodik

a nyári zöldek kacajos csodája,

szomszéd fáknak kertembe hajló ága,

lobogó ruhám körül

apró kis bokrok dísze

s a csók!

Aranyszín csónak,

melyben vágyunk úszott

s mely ezer jóval kikötött a szánknál

Az ölelések zengő ritmusa.

Gyötrően fájó a haláltusa

emlékeknek glédába állítása,

arcomnak síró, tépelődő mása

,ahogy mered a szemközti tükörbe

s csak fut a könny

a szívtől a szemig

és onnan vissza

vég       nélküli., körbe.