A léghajó

 A élet: léghajó.

Hahó, hahó!Mily vígan indul!a ballon teli.

A levegőt büszkén szeldeli!

Remény feszíti: vágy, erő, öröm

,most indul át a ködön: a jövőn

A köd aranyköd, a felleg csipke-hab

a villám villany: lássa, hol halad

A szél, az orkán szárnya : ragad,repit

 hogy befussuk az álmok tereit.

Hahó, hahó!Repüli csak, repülj, könyű léghajó!

Repülj, repülj !Mié ez ? Már lassúdik ?

Csak nem fáradt el talán ily hamar ?

Csak most indultunk, hol van még a cél ?

Hát nem látjuk meg aranykapuit 

Fogy, szivárog a vágy, erő, öröm

mi hajtja át a fellegen, ködön ?.

Hahó, hahó!Libbenj hát tovább lomha léghajó

Már sülyedünk  Lehúz a gondola !

Gyönyörök, bűnök : végzetes teher !

Kiszórni mindent, mindent, hogyha kell!

Hahó, hahó!

Megállj, megállj, sülyedő léghajó!

Kiszórunk mindent: bor, csók,

 mámorok aranyterhét, az ágy és az

 az asztal bódító, nehéz, vad gyönyöreit!

Kiszórtunk mindent... semmi sem segít?

Hahó, hahó!

Hát mégis sülyedsz, hitvány léghajó ?

Sülyedünk, pedig hogy kapaszkodunk!

Kis bárányfelhők ezek, vagy imák ?

Csillagok ezek, vagy istenszemek ?

Egy égi kéz a messziségen át nem kap utánunk ?

 Sülyedünk tovább ?Hahó, hahó

Koporsónk lesz mégis a léghajó!  

Szálló koporsó fáradt, földre vágyik

,csak játék, tréfa volt a víg repülés

!Le kell zuhanni, nincs itt menekülés

,mindenfelől a végzet völgye ásít.

Hahó, hahó.  ..Már minden mindegy

 . . . Siess, hullj alá !Mért is repültél, balga léghajó!