A léghajó
A élet: léghajó.
Hahó, hahó!Mily vígan indul!a ballon teli.
A levegőt büszkén szeldeli!
Remény feszíti: vágy, erő, öröm
,most indul át a ködön: a jövőn
A köd aranyköd, a felleg csipke-hab
a villám villany: lássa, hol halad
A szél, az orkán szárnya : ragad,repit
hogy befussuk az álmok tereit.
Hahó, hahó!Repüli csak, repülj, könyű léghajó!
Repülj, repülj !Mié ez ? Már lassúdik ?
Csak nem fáradt el talán ily hamar ?
Csak most indultunk, hol van még a cél ?
Hát nem látjuk meg aranykapuit
Fogy, szivárog a vágy, erő, öröm
mi hajtja át a fellegen, ködön ?.
Hahó, hahó!Libbenj hát tovább lomha léghajó
Már sülyedünk Lehúz a gondola !
Gyönyörök, bűnök : végzetes teher !
Kiszórni mindent, mindent, hogyha kell!
Hahó, hahó!
Megállj, megállj, sülyedő léghajó!
Kiszórunk mindent: bor, csók,
mámorok aranyterhét, az ágy és az
az asztal bódító, nehéz, vad gyönyöreit!
Kiszórtunk mindent... semmi sem segít?
Hahó, hahó!
Hát mégis sülyedsz, hitvány léghajó ?
Sülyedünk, pedig hogy kapaszkodunk!
Kis bárányfelhők ezek, vagy imák ?
Csillagok ezek, vagy istenszemek ?
Egy égi kéz a messziségen át nem kap utánunk ?
Sülyedünk tovább ?Hahó, hahó
Koporsónk lesz mégis a léghajó!
Szálló koporsó fáradt, földre vágyik
,csak játék, tréfa volt a víg repülés
!Le kell zuhanni, nincs itt menekülés
,mindenfelől a végzet völgye ásít.
Hahó, hahó. ..Már minden mindegy
. . . Siess, hullj alá !Mért is repültél, balga léghajó!
Megjegyzések