A szívem sikoltani szeretne. Kitörni valami bánatos öröm dallamban, halk zenés áhítatban. Néha rohanni szeretnék, máskor megállni valahol mélán csendesen Repülni hullámzó habokon vagy engedni hogy halkan, kezedbe vegyed a kezem, és simogasd a szemem mely csak téged ismer téged szeret még most is, mikor nem vagy senkié sem és vérzik a szívem.
Az élet rövid, bár ezt a gyermekeimtől kaptam az élet rövid, az enyém rövidebb mert -adtam ezeregy aranymézes módszerrel már kioktatott, ezeregy finom átkos, meggondolatlan módon. A gyermekeim elől tartok. Legalább a világ ötven százaléka borzalmas, ez egyhiteles felmérés, bár ezt én gyermekeimtől eltitkolom amennyi madár van annyiféle kővel dobják. A sok imádott gyermek között,egyik tömött zsák elsüllyesztve egy tóba. Az élet rövid s a világ legalább csak félig romlott, és mindenfajta más idegen között van egy, ki téged tört meg igazán. Bár én a gyerekeimtől titkolom ezt. Próbálják eladni nekik a világot, s hazug házeladó aki sétál csiripelve szarfészken át s magyaráz jó csontokról: Itt ez a hely csodásabb kéne legyen. Sokkal elviselhetőbb kéne legyen az új világ. Good Bones [ BY MAGGIE SMITH] Life is short, though I keep this from my childr...
A percek, mint gyors, fürge verebek szállnak messze, fáradt fejem felett Repülnek sietve, mind egymás után S én nézek utánuk némán, sután. Mit is tehetnék ? És mit is tegyek hogy megállíthassam a perceket e tűnő, sebes, szálló sereget feltartani, ó, mivel is lehet? Az Idő nem vár. Nem áll meg soha könyörtelen. Nem lankad ostora, egy pillanatig sem tart pihenőt, űzve a perceket maga előtt. Mint durva hajcsár úgy kergeti őket mindegy az : kinek a percei velem is így tesz. Hajtja perceim mit bánja, hogy nézem leverve. Kergeti, mint vert, hajszolt sereget néha visszanéz. S érzem kinevet.
Megjegyzések