Ma erre járt a Nap

 Ma erre járt a Nap

Nyomába léptem

s a szívem dalolva kitéptem

hogy messze vessem áldozatnak.

A fák nyöszörögve roskadoznak

mert megterhelte őket az élet

Hintett rájuk az égbolt kéket,

sárgán szökkent beléjük az agyag,

vajúdnak, nyögnek

sírnak, hörögnek

visítva, tompán

hangjukat tépi

tavaszi orkán,

a Nap kacag.

 

Ma erre járt a Nap.

Nyomában jártam

Csodát várva keblem kitártam

és alázattal lestem szavára

mitől süthet oly sárgán?

És izzadt és nyögött és zsongott a föld,

zúgott, sóhajtott, sípolt, fütyült 

vajúdva, nyögve

sírva, hörögve,

visítva, tompán

hörgését hordja

tavaszi orkán.

S a nagy Nap kacag.

 

 

Ma erre járt a Nap

Utána szöktem.

Zúgó vihar tombol mögöttem,

vad vásárzajban vész el a város.

Keresem a Napot, aki magános

kinek sugarában az életszikrájától minden feléled,

pogány imával elébe rogyok

kínlódva, nyögve

sírva, hörögve

visítva, tompán

hörgésem borzalma

tavaszi orkán,

S a nagy Nap zokog.