Húsz év előtti slágert nyúznak. De ma
szívembe vág groteszk,bús dallama,
akkor divat volt, meg kellett hallgatnom
ma tiltott honvágy, szabadsági álom.
Hogy megváltoztak unalmas ütemei
ma koldus játssza, csőcselék figyeli
kegyetlen, felszámoljuk s lehet a többin
nevethetnék , de nem tudok nevetni.
Egy egész jazz- band, átírva gitárra
az én dalom, kissé amerikanizálva
nemcsak hogy a gitár húrja sír, eped
a szinkópákat visszaveri fája,s elreped.
Mennyire fáj ez a lopott muzsika
sírva mereng a szegény világpolgára
túl későn érti meg, hogy többet érne
egy keringő, mint a gitáros játéka.
A művészeté, legtöbbje játszva győzi
mint egy jóféle ringyó, oly vérbeli,
nagy önkívületet, s a mámoros ájulást
lassanként érzi, nemcsak hogy mímeli.
Megjegyzések