Így volt

Őrt állt a fájdalom közöttünk.
Egymásba szabadulni vágytunk
Gyötrő szeme öleléséből
Mint terhes kínból könnyű könnyünk.
De konokul vigyázta vágyunk
Szemünkbe másikunk szeméből,
Magánytalanság jajja hördült.
De rá engedtük rejtő könnyünk
Ahogy rikoltó mámra zengem
E visszanéző lágy dalom
És csillogtatva eregettük
Hogy fényétől varázslat verten
Elaludjék a fájdalom.
S vert a varázs - elszenderedtünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A rohano percek

Szeretnék bárányfelho lenni

SZŐLŐSZEDÉS