Intermezzo+

 

Halott mezőn bolyongunk csendben

Vágyunk, lehet tavaszra vár még

Hópelyhek hullnak zizegve csengve

lépek melletted mint az árnyék.

 

Lelkemben csönd van, érzem, érzem

Közöttünk híd belőle lesz-e?

Hallgatok. Fehér utunkat nézem

mely ködbe vesz messze, messze.

 

Vágyunk e halott tájhoz hasonló.

Vágyunk, tudom: tavaszra vár

Már ajkadra vágynék ,de egy holló

rebben ijedten a gallyról-kár ,kár.