Kagyló zúgás

 Egy kagylót szorítok fülemhez

Fojtott zúgását hallgatom

S megkapva csüngök e sejtelmes

Halkan felhangzó dallamon.

 

Valami mondhatatlan bánat

 Zsong titkos méhiből felém

Csobogó, olthatatlan vágyak

Soha nem csüggedő remény.

 

Ah értem a kagyló zúgását!

Hullámmorajról álmodik,

A kék tengerről szövi álmát

Nappirkadástól alkonyig.

 

Vádként visszhangzanak szívemben

A sóvárgás e dalai.

Égő arcom kezembe rejtem,

Eszembe jutott valaki.

 

Valaki, aki messze innen

Szorongó szívvel vár haza

És én tudom, hiába minden,

Ábrándja, álma,sóhaja.