Kígyóing

 Ó, vedlés állati kényszere! Mért kell

mindig levedlenem a bánatot?

Hiszen olyan az, mint a sikló bőre,

levetik, de helyébe mást hagy ott.

 

Talán állati törvényei vannak

 az embernek is, a léleknek is ?

Irtózom minden törvénytől! azonban

csak az hisz ma, ki a Törvénybe hisz.

 

Lám, bánatom pikkelyei kopottak

s már lazulni érzem lelkemen e bőrt,meglásd

egyszer csak elhagyom, még mielőtt

est lesz, elhagyom, mint zord kígyóinget.

 

Melyre egy kósza pásztor ráakad

s félve tovább hajtja onnan a juhokat.