Kiralyliliom

 Egyszer jöttem ide, olyan ártatlanul

mint kis liliom, mely semmit sem tud,
mikor érettem nap-sugarak üzentek
kiléptem a földből finoman,kéjesen.

Igen, annak jöttem: szép liliom-nőnek,
akivel minden reggel sokat törődnek
jó tündérek vigyáznak rám álmatlanul
és minden reggel illattal feltöltenek.

De rögtön átkaroltak rút fagyos szelek
körülvettek engem az anyám intelmei
jeges szentek kínozták elárvult testem
úgy vigyáztak rám hogy szinte megöltek.

Mint más emberek én is szép lettem
ki mindenkit szeret és viszont szeretnek,
mégis titokzatos a kis lelkem homálya
miért is jöttem én virágként e világra?

Mi az a nagy erő, amely mégis éltet?
s mint kit álmában éjjel kicseréltek
rajongóbb, ragyogóbb, rügyezőbb lettem:
amikor zene üzente : pattogj virág nesz.

Azóta ott állok néha meleg esőcseppben
ernyőket nyitnak ki a virágok felettem,
minden virágnak megvan a maga szerelme
én velem is a zene messziről csodát tett.