Kolto volt

 Lármás, vásári kultúra, acélcsodák

s a trónra gőggel felkapaszkodott anyag

amik ma zsákmányolni hajlanak

munkáskuckót s magasba nyúló palotát.

 

Csak pénz, a mohó habzsolás, a nyereség,

haszon mozdít meg agyat, öklöt, tenyeret

s a robotos, vagy dáridózó emberek

már nem kívánnak színt, sem dallamot, mesét.

 

Én nem tudok, mint ők, birkózni, győzni

silány koncért, gázoljanak le, mégis

az leszek, ki az oltárt végig őrzi.

 

S ha sárba hull majd ez az emberöltő,

talán kimondják rólam a jövőben

ő más volt köztük, más, valaki, költő.