Minden este
Örökké báb játékot játszódtunk
finom selymek húzták sorsunk,
világtól kapott drága ajándékunk
szívünkben mardosta balsorsunk.
Büszkeségünk, mosolyba feselt
sokáig nem bírtunk hinni benne,
törvénybe ütközött az idő hitetlen
minden rossz bennünk keringett.
Úgy ringott a világ körülöttünk
szálltak egyre kékesen etűdök
messziről hallottuk, verte fülünk
tétován álltunk , megrendültünk.
Morajlott a föld, zúgott heves szél
eltűnt minden, se szó se beszéd,
tetteink mik kiállták a hét próbát
semmibe fúltak maradt a homály.
Ha az örök ködből felénk lengene
látná harcunk s nem lenne kedve
rég eltűnt már ki ismerősöm lenne
édes karjaiban tartana minden este.
Megjegyzések