Ne félj

 Ne félj, ha tavaszi esten

pattannak feszülő rügyek

virágba borulnak

fák és fiatal szívek

ne félj. Ha mindig egyedül leszel,

hívásodra nem jönnek

senki sem felel,

ne félj.

 

Ne félj, ha kósza felhővonulások

takarják előled a kék eget

s ezüstös, szőnyeges házból

sivár albérletbe cipeled

lelkedet.

 

Ne félj, ha elbújnak az álmok,

a nyár-égen csillag, ha lefut

ne félj, ha sikátor-utcák

pénzéhes bűne elődbe hull

ne félj.

Amit magaddal hoztál,

hitet vágyat és álmokat

nem viszik el.

Ez másnak értéktelen, semmi

ne félj, ha egyedül kell lenni.

 

Ne félj, ha ónos eső áradások

szívedig zúgnak

ne félj !Jót és szépet onnan

ki nem mosnak.

 

Ne félj, a tél majd lekopik a fákról

virág kacag rád majd az ágról,

éretted is gyümölcsöt hoznak majd a fák

s magányodban benne lesz a világ.