Notturno

Ne  szólj  most,  ne  zavard  a  csönd  vizét

Melyen  az  ábránd  holdja  önti  szét

Ezüstös,  hűvös  fátyolát 

Ne  szólj  most!  Engedd  csak,  hogy  nézzelek

 

A  vágyam  részegülten  ténfereg,

A  misztikus,  nagy  csöndben  látva-lát.

Felkúszik  hosszan  omló,  rőt  zakodon

Homlokon  csókol,  megpihen  a  szádon

majd vallaidra, csipoidre teved 

a  megszólalsz,  megtorpan  és  leszédül

Mint  holdkóros  a  templom  ereszérül

Ha  megriasztják  s  hirtelen  felébred