Nyugtakan vilagom

 Nincs nyugalmam ezen a Világon

sehol egy karfa miben fogóznom

csókom, amit rég elküldtem feléd

mostoha tett lett, visszajött felém.

 

Furcsa hogy, már nem vagy számomra

csak emlék, mit gyakran simogatok 

furcsa a hangod is mit halkan hallok

puhán száll felém néha alkonyatkor.

 

 

Megmaradtak eszemben simulások 

torz mosolygások ,nagy hallgatások

csókjaink között néha vad vibrálások

mint amikor két vonat karambolozott.

 

Ilyenkor morog lelkem vigasztalatlan

gyászfátyolba borul ételem, italom

lehajtott fejemben játszik indulatom

gyönyörnél gyönyörűbb lesz a fájdalom .