Pacsirta dala
A nagy, hullámos búzatenger
Tele van dalos szerelemmel
Ezeréves melódiákkal
Ős ugarok nagy, érző lelke
Beszédes hite, láng szerelme
Karolják egymást a virággal.
Kék ég alatt, szárnya kitárva
dalol a róna poétája
S a nap aranysugárba vonja
Ég mindenütt a dal varázsa
S belepirul a hallgatásba
Vándorfelhők fehér korongja.
Ős ritmusoknak lágy csengése
Magasra szálló büszkesége
Ott lobog a pacsirtád ajkán
Mintha keleti rengetegből
Valahonnan, őrtüzek mellől
Szállna ide egy síró dallam.
Nem érti meg azt az avatatlan
Szomorúan szép mi van abban
Hallgatni a pacsirtaszóra,
Hogy amerre ez a dal elszáll
Szomorúan szép mi van abban
Hallgatni a pacsirtaszóra
Hogy amerre ez a dal elszáll
Miért szebb az ég, a föld , a fűszál
A pillangós ,virágos róna.
Megjegyzések