Röpke pillanatok

 Ott ültünk a padon nagyon sokat

felettünk homályosodott ,
ábrándokba burkolóztunk
boldogan , benne volt tudatunk.

Álmaink őrködő szemek lettek
tettek rajzottak közöttük lesben
nagy Hold karima fényével intett
bűbájosan ,haza  kergetett..

Tavasz volt ibolya,kikerics nyílt 
illatukat ontották , páraként,
ajkadon elhalt a titkos beszéd
némán fogtam álmaim kezét .

Tudtam, hogy elmondtam rég
röpke pillanat alatt eltöprengtem
nyugtalan voltam ,döbbentem
a szón , ami kínos ne legyen. 

S valahol zene szólt vígan,

de gyötrelmem véget nem ért 
akácfa virágja is rég repedezett 
mi a padon szótlan ültünk még.

Elmerengtem arcodon titokban 
lopva hogy észre ne vedd soha,
gondolatomban arcod mosolya
boldoggá tenne,friss tavaszban.[W.B.]