Selymes szello vagypk

 Selymes szellő vagyok füledbe súgok,

mint arany napsugár csillogok arcodon
érzem én, látom, hogy elzártad lángod
és már nem lobog , és feszíti alkatod.

Te, ki erős vagy, nézd, szomorúan járok
simogatom arcod, pattannak titkok
hogy elzártad tüzed,látom én jól látom
sok ránc takarja már magas homlokod.

Legyek a tiéd, lelkem,körötted táncol
add vissza nekem megszokott mosolyod
majd dönteni fogok, de reád gondolok
ösztönök korbácsa kerget olyankor.

De ha így van, akkor a paráznaságról
szerelmünk nem mondhat le semmi áron,
cinkos fellegek közt romantikát várok
veled érzek szerelmet a Világon.

Téged kívántalak meg, hozzád szaladok
és érzem hogy győzelmem beléd hatolt,
de a szép magány egyre magamra hagyott
nem borogatja lázam okos tudásom.