Szomorodík az élet
A nap reggeli sétáját végzi a vizeken
Mintha rég múlt idők királya lenne
A víz elpirul örömében
A fák illatos fejüket hajtják előtte.
A hegyi hó elolvad a boldogságtól
S a nap aranygályája halad a vízen
Mintha rég múlt idők királya lenne.
Mintegy rabszolga, nézem a vonatablakból
az úszó aranycsodát.
A horizonton hosszú sorban sorakoznak a fellegek.
Félek, hogy ellepik a folyót, fákat, a hegyi havat
s a reggelből, az arany reggelből,
szürke nappallá szomorodik az élet.
Megjegyzések