Talán itt járt

 Talán  itt  járt  épen.  E  sok  kőkocka 

lépteihez  alázattal  simult.

nylt  kék  szemmel  nézett  ez  akácokra

 friss,  zöld  levlek  őszes  hajába  hullt.

Kirakatok  fényébe  itt  tekintett

 s  e  tükörbe,  mely  most  engem  mutat,

 ki  mértföldekre,  messze  dobott  minket,

 Besötétítette  hozzá az utat.

Nem  tudja  meg  soha,  hogy  erre  jártam

kigyúlt  lelkemmel,  hol  mint  kincsesházban

 remegve  várt  rá  sok  drága  holmi. 

 Ha  most szembe jönne !   Bár   talán   szólni 

sem  tudnék,  mert  megállna  szívem abban

 a  gyönyörű,  halálos  pillanatban.