Társ az utadon

 Magános ember, ki az utcákon kóborolsz,

társam vagy, bárhonnan-bármerre térsz.

Lépésed mellettem haladó ütemére

hangolom árva léptem, belekapcsolódom.

titkos életedbe s a te útadón megyek,gondjaiddal

Félve fürkészem arcodat, most látlak először,

mégis mennyi rokon vonás.

Milyen különös, már találkoztunk talán

vagy közös sorsunkat hordozod fénylő arcodon?

Nem tudom miért, megszerettelek 

s nem bánnám ha magaddal vinnéd arcomat