Távoli harangszó
Távoli harangszó ,zeng az égen
szenvedéssel érzem ,micsoda éjjel,
sétálnék veled mindig, szerteszét
telített titokkal,bármily veszéllyel.
Megszoktam lassan a hallgatást
ugyanúgy a végtelen süket dumát
napok óta él bennem egy hitvallás
de egyre várok rád, él a bizakodás.
Nem látok semmi jelt az égíven
így testemből s időmből kilépek,
csak harang szava kong mellettem
és legszebb üzenetét küldi nekem.
Egyedül az éjszakában lassú léptek
idegeim táncolnak túl a végtelenben
madársikolyok tompán ütődnek vízen
és véresre marják megsebzett testem.
Hiába vádolnak lehangolódott igék
béna számra lakatot vert az elviség
valahol kiáltás feszül éji levegőben
nekem mindenem itt van szívemben.
Megjegyzések