Vaksotet

 A fény elsurran rémülettel,

a villám fércet öltöget

nagy tűje villog s port kavarva

még dörmög, aztán összevarrja

 a földet és eget.

 

Ó szörnyű zsák e tág világ most

és úgy szűkül, hogy fojtogat,

a villám varr s a zord oromra

rátűzi bőszen és morogva

a felhő-rojtokat.

 

Aztán már szinte vaksötét van

egy rántás csak s megfulladok

Az ég is izzad s úgy dereng még

didergő bőrén a verejték

mint hunyó csillagok