A fényjel

 Alkonyodig.Most vége lesz

valaminek

Az égen vékony fénylemez

s palaszínek.

Két hegyi sas némán evez

s hazasiet

 

Nekem is elég mára már

a feladat.

Lelkem valami másra vár,

ahol szabad

lehetek egy pillanatra bár

érezzem magam.

 

A lassan hajló fény között

baktatok haza

A rácsos, ritka fényközök

közt egy laza

sugár belém is ütközött

s viszem haza.

 

Ki tudja, honnét érkezett

e fényatom,

de mégis kincs, ezt őrizem

némán, vakon,

átizzik lángja reszketeg

tíz ujjamon

 

Óvom! hiszen mindjárt elragad

egy óriás

sötét folyó s majd nem marad

meg semmi más

kezemben, csak e csöppnyi vad

fényvillanás

 

Egy csöppnyi fény, egy csöppnyi jel

hogy vége lett

valaminek, mit nem jelzett

nyugat s kelet

mi búcsúzóul küldte el

e fényjelet.