A furulya dala

 Mikor az est tüze pereg,

Fáradt fejem lehajtom

Mikor mindenki szendereg

zörgetnek kinn az ajtón

 

Álmom elol, nincs több titok

Riadva ébredek fel

Felöltözöm, ajtót nyitok

Vak, téveteg kezekkel.

 

Vár rám egy furcsa árny-alak

És igy szól siri hangon:

Húszezer évig vártalak,

Nincs nótám, a tilinkon

 

Tilinkóm régen elrepedt,

Nem volt, ki mást faragjon

Szivem a dal után epedt,

S nem volt, mi nyugtot adjon.

 

Pásztor pajtásom jöjj velem

A nap mindjárt feltámad

A tóparton sok nád terem

,Faragd meg furulyámat

 

.És szólok én: — Kövér gyepen

Sok szép nimfát oroztunk

.Egy bűnös Bacchus ünnepen

Szilaj kedvvel boroztunk

 

.De aztán elhalt a berek,

Borozni elfeledtem.

Nimfát rabolni nem merek

,Mióta ember lettem.

 

Simára durvult két kezem,

Sípot rég nem faragtam,

Ha most faragok, vétkezem;

Lelkemet rég eladtam.

 

Egykor ujjammal szaporán

Kezeltem fuvolámat

,Most öblös hangú zongorán

Csalok ki minden vágyat.

 

És felnyitom a zongorát,

Harsány szonáta szárnyán

Megülöm multam nagy torát

,Búsongva évek árnyán

 

 

.Kinn északi szél hegedül,

— Panaszkodnak a kertek

 —És én itt egyes-egyedül

Tartok komor koncertet.

 

Merész beethoveni futam

.Némán sülyed magába.

Egy végakkord — és elsuhan

'A párás éjszakába.